
Hát igen ennek a napnak is el kell majd egyszer érkeznie...
Ma voltunk ovis nyíltnapon. Megmondom őszintén, hogy furcsa érzések kavarogtak bennem.Az én drága picike babókám hipp hopp nagy babóka lesz.Mintha csak mosz született volna. Annyira furi! Nagyon féltem, hogy sírás lesz. Amikor odaértünk, nagyon remegett, mert amikor meglátta a fehérköpenyes óvónénit azt hitte, hogy orvosnál vagyunk. Nehezen engedte, hogy levetköztessem és cipőt cseréljek neki.Aztán bementünk a csoportba és már a gyerekek vitték is játszani. Először csak nézett rám megszeppenve, hogy most mit is kellene neki csinálnia, de mikor belejött a játékba már nem is foglalkozott velem :-( Aminek örülnöm kellene,de valahol mégsem tudok,mert hipp-hopp itt lesz az elválásunk ideje és ő ott, én meg valahol máshol és csak délután lehetünk majd együtt...
Az óvónő nagyon meg volt vele elégedve és mondta, hogy nagyon könnyen be fog majd illeszkedni.
Ami annyira nem volt megnyerő számomra, hogy a kis középső és nagycsoport egyben van. De az óvónő azt mondta, hogy sokat tanulnak egymástól a gyerekek. (el tudom képzelni mit tanulhat egy 3 éves egy 6 évestől: Kármkodás, stb...)Haza a kisasszony nemigen akart jönni, volt nagy hiszti, hogy ő marad az óvodában játszik a gyerekekkel... Aranyos kis hely barátságos és kedves óvónőkkel, no de még hátra van 1 óvodalátogatás (Ami valószínű hogy jobb mint ez és az lesz a nyerő).