Dokinál.

Hát igen,elérkezett a nem várt nap.Reggel valamiért nem akartam még az ágyból sem kikelni,aztán jött a délelőttön át tartó hiszti.Akkor már éreztem a "vesztem".Még az ebédemet sem bírtam megenni...és ez nálam ritka!Utána sajna ,ár nem jutott időm az alvásra és még hisztisebb lettem mind addig.Aztán 2 órára odaértünk a Zöld keresztbe,de már a parkolóban nem stimmeltek a dolgok,mert odáig hallatszott a gyerekek sírása.Amikor beléptünk akkor lepődtünk csak meg igazán.Először a 40fok melegen ami egyszerre mellbevágott minket,aztán meg a 20 gyereken akik be voltak zsúfolva abba a kis váróba.Mondanom sem kell gondolom,hogy egyből előjött a fehér köpeny fóbiám és vég üvöltöttem azt az időt míg vártunk a sorunkra.A gyerekek meg csak özönlöttek.Borzasztó volt.Egy idő után már a helységben terjengő szag is elviselhetetlen volt.Aztán végre rám került a sor.Kezdték a mérésekkel.
Súlyom:10.29kg.hosszúságom:84cm,utána a fogaim,a szívem a torkom és a culikámat(arra nagyon kényes vagyok és akkor üvöltöttem a legjobban) vizsgálta illetve nézte a doktor néni(aki ma cseppet nem volt kedves).A végén jött a szuri.Borzasztó volt még a szemem is becsuktam.
Végre végeztünk,de mielőtt kijöttünk volna még megkapta anya ,hogy milyen hisztis vagyok,és mondta a doktor néninek,hogy csak fáradtságtól meg a fehér köpeny fóbiámtól vagyok ilyen...!Mikor mentünk felöltözni mondtam anyának hogy nem szeret a doktor néni és bántott.De aztán ezt a bántást hamar elfelejtettem mert hazaértünk már aludtam is és még mindig alszom!